2009. november 30.

Bál

Mintha egy régi fekete-fehér filmből lépett volna elő. Szmokingja alatt látszott, hogy izmos, vállas. Ahogy észrevett, tekintete sötéten, mélyen az enyémbe fúródott. Elismerés csillant a szemében.
Ő is pezsgőt rendelt, s mellém lépve rám emelte a poharát. Fiatal volt. Talán 28 év körüli. Mégis, amikor bemutatkozott, egy régi vágású úriember érzetét keltette bennem. Lágyan, de határozottan emelte szájához a kezem, alig érintette az ajkával. Megígértette velem, hogy a szünet utáni első táncot neki adom.
Szédítően jól keringőzött. Levett a lábamról. A bál további részében szinte csak vele táncoltam. Egyre jobban izzott köztünk a levegő. Néha hozzám hajolt, mint ha meg akarna csókolni, de aztán csak az arcomhoz érintette az övét. Hajnalban elfogadtam, hogy hazakísérjen, Taxit hívott. A ház előtt kisegített az autóból és szólt a taxisnak, hogy várja meg. Ez tetszett. Tehát nem akar azonnal lerohanni. Megígértette velem, hogy másnap elmegyek vacsorázni vele. Aztán ahogy búcsúzott, megint kezet csókolt és magához vont. Szédítő volt a csókja. Éjszaka alig aludtam...minden gondolatom nála járt.
Másnap este a saját autóján jött értem. Amint ajtót nyitottam sietősen magához húzott és úgy csókolt, hogy beleszédültem. Hiányoztál. -súgta a fülembe.
Egy közeli hangulatos étteremben foglaltatott asztalt. Vacsora közben rengeteget mesélt magáról, az életéről. Sokat nevettünk. Azt éreztem , hogy ő az , aki mellett szabad maradhatnék, miközben teljesen átadom magam. Vacsora után sétáltunk a parkban. Átölelt , én hozzá símultam. Izmainak játéka egyre jobban feltüzelte a vágyaim. Sokszor megállt, hogy megcsókoljon. Aztán hazavitt és én meghívtam másnap estére vacsorára magamhoz. Alig tudtunk elszakadni egymástól, ahogy búcsúzásnál megcsókolt. Minden érintése, minden rezdülése, minden lélegzetvétele szította bennem a vágy tüzét.
Izgatottan vártam másnap. Mindenre odafigyeltem... nagyon el akartam kápráztatni. Majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor becsöngetett.
Gyönyörű vagy. -hajolt hozzám és megcsókolt kezében egy rózsacsokorral. Elvesztettem a fejem, olyan izgató és érzéki volt a csókja. Már nem érdekelt sem a vacsora, sem a pezsgő, ami jégbe hűtve egy tál eper társaságában várt ránk. Folyt. köv.

2009. november 27.

M.


Lágy csókot lehelt ajkaimra. Ettől a könnyed , finom csóktól is azonnal felforrt a vérem. Tűzbe borult a testem minden porcikája. Már olyan rég vágytam rá... Százezerszer képzeltem már magam elé, ahogy átölel. Tudtam, hogy csodás lesz, olyan, mintha ezer éve ismerném már az érintését.
Csak az a test vágyhat így a másik test érintésére, melynek lelke már egybeforrt a másik test lelkével.
Először a tekintetébe és a bal alsó ajkát kissé lebiggyesztő mosolyába szerettem bele. Repesve vártam, hogy megtegye az első lépést.
Kedves... így szólított meg. Mintha símogatna...bársonyosan,lágyan. Egész lényéből áradt a jóság, az óvó-féltő szeretet... a férfias erő és a vágy.
Alig hittem el, hogy engem akar.
...és most itt van... átölel...csókol...

2009. november 26.

"Ha volna két életem..."


Szeretem, hozzá tartozom, örök hűséget fogadtam Neki,holtomiglan-holtodiglan. Boldogok vagyunk. De a szürke,gyötrős,nehézségekkel teli hétköznapok valahogy távolabb sodortak minket lélekben egymástól.
Ő pedig jött, elvarázsolt, felemelt és lélekben magához láncolt. Tehetetlen vagyok. Éjszakákba nyúlóan beszélgetünk. Nem tudunk betelni egymással.
De nem tehetem meg.... nem lehetek Vele.
Iszonyú fájdalom van bennem. Mintha ketté tépne ez az érzés. Gyötör,felemészt.

2009. november 23.

Ő (folyt.)


Nem tudtunk betelni egymás csókjaival. De egyszer csak lágyan eltolt magától és az autóból kivett egy üveg pezsgőt két metszett pohárral egy gyönyörű rózsacsokor társaságában. Elolvadtam. Kortyolgattuk a pezsgőt és úgy beszélgettünk, mintha mindent gyorsan el akarnák mesélni magunkról. A hátsó ülésen ült én pedig fejemet ölébe hajtva feküdtem. Néha odahajolt és megcsókolt. Órák teltek el így. Aztán minden csók után egyre nehezebben szakadtunk el egymástól. Aztán felgyorsult minden... Eszeveszett nyelvcsatánk közben a keze mindenhol ott volt... égett, bizsergett mindenem...az én kezem is vándorolt izmos testén...már a blúzom dekoltázsát csókolgatta, amikor kezét az ölemhez vezettem. Innen nem volt megállás. Soha ilyen őrjítő vágyat és csodálatos kéjt még nem éreztem. A szívem a torkomban dobogott. Lángolt a testem. Minden érintése egy hullámot indított el bennem. Lassan végigcirógatta a karom, a csuklómtól a vállam felé, majd kezét a blúzom alá csúsztatva lágyan a mellembe markolt. Másik keze már félrehúzta a tangám és megérintette a csiklóm. Nem volt idő, nem volt tér körülöttem, csak Ő... az arca, a lélegzete, a hangja. Éreztem, hogy eszeveszetten kíván és ő is ugyanezt az elsöprő szenvedélyt érzi. Nem bírtam tovább... akartam...nagyon... ágaskodó férfiasságát ajkaim közé vettem. Nem kíméltem, szédült tempót diktáltam. Kéjes nyögések hagyták el ajkait. Majd lehajolt hozzám és úgy csókolt, mint ha fuldoklana és én lennék az életet adó levegő a számára. Egy mozdulattal belém hatolt. Ó istenem.... ez az...igen ez az... ő az.... rá vártam. Teljesen kitöltött és olyan magasságokba emelt, amiről addig fogalmam sem volt. Ölelkezve, összekapaszkodva, egymás szemébe nézve öntött el minket a gyönyörű kéj.

2009. november 21.

Ő


Negyedik napomat töltöttem az új munkahelyemen. Éppen a hátsó helyiségből jöttem, amikor szembe talákoztam vele a folyosón. Mindketten ösztönösen lelassítottun és kerestük a másik tekintetét. Elveszett körülöttem a világ, ahogy rám nézett. Csak álltunk egymással szemben és egyikünk sem bírt mozdulni. Szemei csillogtak, szája huncut mosolyra húzódott.
Ahogy néztem, egy gondolat cikázott át rajtam: Ő az... igen, Ő az ,akire egész életemben vártam.
Éreztem, hogy nem tud elszakadni a tekintetetemtől, ahogy én sem az övétől. Csak valami hangtompítón át hallottam, ahogy a kolléganőm szólongat. Elvira, várnak ránk! Gyere! Mintha ólom súly nehezedett volna a lábaimra, olyan nehezen vonszoltam tovább magam még mindíg mosolyoga Rá. Tekintetét még akkor is magamon éreztem, amikor a kolléganőm felé fordulva bementünk a terembe.
Aztán sokszor összetalálkoztunk még így a cégnél, de sosem szólítottuk meg egymást. Nem is szerettem volna, ha egyszer csak slendrián, erőltetett módon elkéri a számom valami csajozós dumával. Neeeem. El fog jönni a pillanat, ami spontán és természetes lesz. 5 hónap telt így el, amikor is az egyik munkámat át kellett küldenem a társ-cégünkhöz. Ő jött érte. Beszélgettünk a szállításról, majd kézcsókkal elköszönt és elviharzott. Annyira megörültem az adódott alkalomnak, hogy végre beszélgethettünk. Aztán két óra múlva felhívtak a társ-cégtől, hogy a küldemény nem ért még oda. Akkor vettem észre, hogy rossz csomagot adtam oda. Felhívtam az ő cégét, hogy hívják vissza. A megfelelő csomagot átadva egy pillanatra egymáshoz értek ujjaink. Óh.. beleborzongtam...édes borzongás volt. Majd okosan , hogy máskor hamarabb tudjunk kontaktust teremteni az ilyen helyzetekben, átadta nekem a névjegykártyáját és elkérte az enyémet. Nem telt bele 5 perc, miután távozott, már csörgött is a telefonom. Újabb egyeztetés a címet illetően, mondta Ő, biztos, ami biztos alapon. Persze utána megkérdezte, hogy miután vissza ért, lenne e 5 percem rá. Igent mondtam. A munkaidőm végére éve a bejáratnál várt egy szál vörös rózsával.
Másnap estére randevút beszéltünk meg. Autóval jött értem. Azt,hogy hova megyünk, nem mondta. Már 10 perce hajtott kifelé a városból, amikor megkérdeztem hova visz. Csillagokat nézni viszlek. -volt a válasz. Hm... kinéztem az autó ablakán és mosolyogva azt gondoltam magamban: vajon mit tervez, hiszen egy csillag sincs az égen... És láss csodát: amikor célunkhoz érve kisegített a kocsiból, rám adta a kabátját, mert hűvös lett és felnéztem az égboltra, milliónyi csillag ragyogott odafenn. Hátulról átölelt. Beleremegtem. Percekig álltunk így. Beszívtam bőrének finom, férfias illatát. Egyszer csak maga felé fordított és lágyan megcsókolt. Elvesztem. Örvénylett körülöttem. Nyelvének játéka eszemet vette. Hol voltál eddig??? - kérdeztem. Egy másik világban. -felelte. Folyt.köv.

2009. november 19.

Félre sikló párhuzamok



Elmentünk egymás mellett...
Egy darabig egy úton jártunk. Csodás volt. Felemelő. Aztán jött egy bukkanó, ahol ketté ágazott az út. Ő jobbra el, én pedig a sivár föld úton egyenesen tovább...
Hiányzik.

2009. november 18.

...

VÁGY
"Látványod nyugodni percre sem hagy.
Csak nézlek. Nézlek. Gyönyörű vagy.
Szemem tágra nyílt, nem tud betelni veled.
Tétován indul útra a kezed.
Hozzám ér. Int. És
az érintés
gerincem ívbe hajtja.
Csókolj hát! Rajta!
Ajkad, mint hűs patak.
Csókolj! Csillapítsd szomjamat!
Fond nyakam köré a karod.
Súgd fülembe: éppúgy akarod
a szerelmemet,
ahogy én vágyom tiedet."

(ISMERETLEN)

2009. november 16.

Igézet

Egy koncerten találkoztunk. Amikor megláttam, valami végig cikázott rajtam. De őrültség, gondoltam, hiszen nagyon fiatal, talán ha 20-22 éves lehet. Nem bírtam a szememnek parancsolni, amikor újra meg újra rátévedt a tekintetetem észrevettem, hogy igézve néz rám. Neeem...lehetetlen... biztos nem én vagyok az esete. De aztán már láttam, hogy egyre közelebb araszol hozzám a tömegben,míg nem egyszer csak már a kezemen éreztem az érintését. A hátam mögött állt. Ahogy megérintett, villámütés szerűen bizsergett végig a testem. Szia! Botond vagyok. -súgta a fülembe. Akkor megfordultam és felé hajoltam, majd az arcom az arcához érintve mondtam: Elvira. Selymesen melengető csókot lehelt az ajkaimra. Olyan érzéki és lágy volt, hogy azonnal elveszítettem a fejem. Csak valami finom ködön át érzékeltem, hogy a kijárat felé húz magával, miközben átölelt. A Stadion mellett lakott közvetlenül. Azt sem tudom hogy mentünk fel hozzá, egyszer csak azt éreztem, hogy a szobájába lépve belecsókol a nyakamba.Már húztam ki a pólóját a nadrágjából és észrevettem, hogy megremeg, ahogy a derekát cirógatom a körmömmel, miközben apró csókokkal borítottam a bal fülét. Ettől teljesen beindult. Az ágyra lökött, addigra már félig levetkőztetett. Elém állt és el kezdett játszani a férfiasságával. Ezzel még inkább feltüzelt. A szemébe nézve ujjaimat megnedvesítettem az ajkaimmal és lassan a puncim felé közelítettem velük.
Vonaglottam a kéjtől, ahogy a csiklómat símogattam. Nem bírta tovább.Lassan az ölembe hajtotta a fejét, finoman szétfeszítette a combjaimat és őrjítő lassúsággal belenyalt a puncimba. Azonnal rám tört az orgazmus. Elhúztam a csípőm tőle és eléje guggoltam, azonnal akartam keményen meredező férfiasságát. . Mélyen a számba. Közben a szemébe néztem. Láttam, hogy majd eszét veszti a kéjtől. Tekintetét rám függesztette, látta, ahogy ajkaim közt eltűnik a makkja, nyelvem pajkos játéka kényezteti, majd ismét a hűs levegőre engedem, miközben csillog az őt ért kényeztetéstől. Majd ajkam egyre jobban szorította, kezét a fejemre téve irányította az ütemet. Már nem bírtam magammal...elengedtem és az ágyon hátra dőlve ujjaimat magamba nyomtam. Nedvem már csillogott az ujjaimon. Ekkor rám hajolt és kezemet magához húzva lenyalta az ujjaimat. Ez volt a legvégső pillanat. A Tiéd vagyok. -mondtam. Azt akarom, hogy belém hatolj,hogy végre tölts ki teljesen.Tégy velem, amit akarsz!!!
Könyörtelenül belém hatolt. A hátába markoltam, miközben puncim elnyelte kiéhezett farkát. Ütemesen mozgott,sóhajaim követték minden mozdulatát. A nyakamat csókolgatta, majd nyelvünk heves játékba kezdett. Egyre gyorsított, már levegő után kapkodtam. Csípőmet egyre toltam feléje. Ívbe feszült testem fölött lassan elvesztettem az uralmat,még érzem, hogy fenekemet markolva egyre erősebben mozog bennem, de már semmit nem látok, csak igéző szemeit, azokat is csak homályosan...és jön a kéj....robban bennem....hüvelyem ütemes összehúzódásai egyre jobban szorítják, sikítok a gyönyörtől, s ekkor ő hatalmas nyögéssel forrón belém élvez, közben tekintetünk forrón egybeolvad. Átölel, csodás a csókja. Pihegve fekszünk egymás karjaiban. Újra megcsókol, lágyan ujjai köré fonja a hajam, megsimítja arcomat...mosolyog....mosolygunk.

2009. november 13.

Szerelem a fürdőszobában


Már nagyon hiányzott,a lelkemnek és a testemnek is. Olyan fájón kívántam már...
Amikor hazaért, éppen vizet engedtem a kádba, egy jó forró fürdőhöz készülődtem, a kád körül gyertyák égtek. Amikor benyitott és meglátta a ruhátlan testem, elsötétült a tekintete a vágytól és azonnal mögém lépett. Lehajoltam, hogy ellenőrizzem elég forró e a víz. Óóó... ezt a csodás kerek popsit!-mondta, és már le is guggolt , majd egyetlen mozdulattal széthúzta a puncim és belenyalt. Szinte azonnal orgazmus futott rajtam át. Még remegve az átélt kéjtől elé guggoltam széles terpeszben. Férfiasságát számba véve símogatni kezdtem magam. Tudtam, hogy ez még jobban feltüzeli a vágyait. Egyre gyorsabb tempóban , ajkaimmal egyre jobban szorítva ingereltem. Belemarkolt a hajamba és elhúzott magától....Lassan Baby!!! -mondta és a mosdó felé döntött. Hátulról hatolt belém. Izgatóan, lassan, mélyen kitöltve mozgott bennem. Őrjítően vágytam rá. Sürgetve nyomtam feléje a csípőm. Élvezz, te kis édes szajhám!- mondta, mikor a kéj remegései futottak rajtam végig. Lassítás nélkül űzött tovább és tovább és tovább.... Amikor már szinte önkívületben voltam a sorozatos orgazmusoktól, elhúzódtam az ölétől és felegyenesedve a hajába túrtam. Csókja követelőző és sürgető volt. A kádban folytattuk. Az ölébe ülve egyetlen csusszanással magamba fogadtam. Éreztem, hogy vágya gyors beteljesülésre vár. Egyre gyorsabban és mélyebben hatolt belém. Tekintetünk sötéten szikrázva fonódott egymásba. És akkor kértem, hogy ne várjon, basszon meg nagyon erősen. Kérésemnek eleget téve , miután én már sokadjára éltem át a kéjt, őrjítő tempót diktált. Éreztem, hogy közel jár. Mélyen a szemembe nézve jutott el a csúcsig, hörögve, nyögve, sóhajtva.
Remegve borultunk egymás karjába,testünk összefonódva merült a forró habok közé.

2009. november 11.

Megújulás


Szerencsés alkat vagyok.
Bár nagyon megszenvedem a bánatot, a csalódást, a "mélyrepülést", de hamar kisírom magamból és megújult erővel, bizakodással, reménnyel folytatom az életem. Most sem volt ez másként. Pedig tegnap este még azt hittem, jóval tovább tart majd a rossz érzés. Fájt nagyon és azt akartam, hogy hamar vége legyen, múljon el. Reméltem, hogy az optimizmusom, az életigenlésem na meg egy kiadós alvás, álmodás, ábrándozás helyre teszi a lelkem.
" A szív útja a bátorság útja. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő. " /Osho/

AZ ÉLET SZÉP !!!!! :)

2009. november 10.

Csalódás..fájdalom...üresség...


Szenvedek... Ha ez volt a célja, sikerült. Elmúlt a "Tudathasadásom". Becsapott. Kihasznált. Meggyalázott. De azt mondja, nem így van. Megint a maga igazát hajtogaja. És közben talán flottul tudja, hogy nincs igaza, de mégis.... így esik jól neki. Amikor elolvassa ezt a postot, mélységesen megbántott lesz és nem érti majd, hogy miért kapta ezt, mert hite szerint ő semmi ilyesmit nem csinált, amiről itt és most írok. Hát pont ez a baj. Hogy nem érti, mi az amit rosszul tesz, mondd, ír. Nagyon sajnálom, hogy nem naplóztam le az msn beszélgetéseinket. Azt nem tartom becsületes dolognak, de most jól jönne, hogy bizonyíthassam az igazam. Bár...tulajdonképpen nem is ez a célom. Ki kell írnom magamból ezt a fájdalmat, ezt a becsapottságot. Ismeritek az érzést, amikor valakit rajongva kedveltetek, tiszteltétek, felnéztetek rá, majd amikor az odaadásotokat semmibe véve belétek mart, szörnyű üresség maradt bennetek??? Üresség, mert a lélek-töltő jó érzéseket "ellopta" a bántó szavaival. A legszörnyűbb az, hogy nem nekem, nem a szemembe mondta. De kicsi a világ!!!!
Istenem!!! Nagyon fáááááááááááááááj!!!!!
Csak gördülnek lefelé sorban, megállíthatatlanul a forró könycseppek az arcomon. Nagyon rossz. Torokszorongató. Gyomorfájdító. Lélekgyötrő. Mondjátok, hogy hamar elmúlik....!!!!

2009. november 6.

Tudathasadás


Olyannyira, hogy azt sem tudom, hogy írjam le. Totális káosz van a fejemben, a lelkemben. De ki kell írnom magamból.
Csodálatos ember. Ördögi angyal, amilyennek én is érzem magam. :) Először a lelke miatt szerettem meg. Aztán az esze miatt. Szinte betegesen vonzódom az okos emberekhez. Ez nála nem szimplán "agy", hanem valami istenáldotta szerteágazó tehetség, érdeklődés, vonzalom rengeteg dolog iránt. Talán azért ez a vonzalom, mert magamat is ilyennek látom. Most lehet dörmögni mindenkinek magában, hogy milyen nagyképű vagyok. Nem zavar. Ezen már zsenge koromban túl tettem magam. Van önbizalmam, de csak abban vagyok magabiztos, amit tényleg tudok, jól csinálok. Így felismerem azt, akinél ez ugyanígy működik. És ő nagyon okos, agyafúrt, intelligens, szív-lélek pasi, bár mint mindannyiunknak, rengeteg hibája is van, de így fogadom el és így szeretem. No és itt a bökkenő. Szeretem, de hogy....
Tényleg tudathasadás.... Eleinte a blogjára találtam rá és annak kapcsán kezdtünk beszélgetni. Majd ő is elkezdte olvasni a blogom. Akkor már keményen és forrón izzott köztünk a virtuális szenvedély. Aztán ahogy egyre többet beszélgettünk felismertem benne az észbeli képességeit. No és rendesen vitába is bonyolódunk időnként. Sajnos olyannyira el tudom veszteni a fejem, be tudom mérgelni magam, hogy ki is töröltem msn-ről. De ő utána rám írt és amit kérdezett, attól elolvadtam és most talán izzóbb és bensőségesebbek a beszélgetéseink, nagyobb óvó-féltő szeretettel szeretem, mint eddig. Csak hogy....
Szeretem, mint barátot. Kívánom, mint férfit. Most jön a tudathasadás legmélye: testvéri szerető , óvó érzéseket táplálok íránta. Ezt így együtt. Na? Szerintetek még belül vagyok az egészséges érzelmek határain? Véleményeket szeretnék kérni. Őszinte véleményeket.

2009. november 3.

Magány...



Ismered az érzést, amikor hiába élsz boldog, szenvedélyes kapcsolatban , van egy időszak, amikor mégis magány gyötör? Szereted , ő is szeret, a tűz még lobog köztetek, de az élet olyan akadályokat gördít elétek, hogy a hétköznapok kényszer-taposómalma nem hagy időt nektek egymásra? Eszelősen kívánod a társ símogatását, ölelő szorítását, izzó vágyát, hogy hozzád bújjon, ahogy eddig mindíg? De olyan fáradt és meggyötört a testetek és lelketek, hogy csak arra vagytok képesek, hogy vegetáljatok?

Amikor hozzám ér, érzem, hogy a vágy benne is magasra szökik,tekintete elsötétül, ahogy rám néz, de a fárdtság hatalma azonnal becsukja pilláit és aztán már csak ütemes szuszogását hallom.
Hiányzik, fáj, akarom!! SZERETEM !!!!!!!!



Kereszti Hajnalka

Akarlak

Kívánlak, érezni akarlak magamon,
Ha kéred, hogy Tiéd legyek hagyhatom, hisz hagyni akarom.
Simuljon forró testünk egymáshoz, és…
Élvezet közben súgd fülembe: „Többet akarok még!”

Nyelved járja át testem rejtett, s titkos helyeit,
Vigyük fel egymást a csúcsra, s élvezzünk mennyeit.
Kérj bármit, megkapsz mindent, amit akarsz,
S ha rám bízod Magad, Neked akkor nagyon klassz!

Forró, felhevült testtel egymásba fonódunk,
Csak mi tudhatjuk, merre is kóborlunk.
Finom sóhajok, gyengéd érintések; élvezeteket halmozunk,
De mi most nem csak simán malmozunk.

Óvatosan magadévá teszel, s vigyázol rám,
Nézek Rád csillogó szemekkel, némán.
Most már én kérlek, könyörgök: „Akarom még!”,
Nekem még jobban kellesz, ennyi nem elég.

Akarlak, csak a Tiéd akarok lenni,
S Veled együtt élvezettel elmenni.
Karmolni, markolni tested a gyönyörtől,
Soha ki nem szakadni a közös körökből.